Túladagolása krónikus kialvatlanságot okoz

Négy egymást követő éjszaka alig-alvásától elkezd egyfajta fátyolos köd borulni az ember agyára, a test egyre gyakrabban akar [...]]]> Folyamatosan zúgnak a füleim, a jobb oldalról érkező hangok mintha tompábbak is lennének. Halláskárosodás? Nem kizárt. Dehát így jár, aki húsz centire vonaglik egy többszázas tömeget kiszolgáló, recsegésig felhúzott hangfaltól.

Túladagolása krónikus kialvatlanságot okoz

Négy egymást követő éjszaka alig-alvásától elkezd egyfajta fátyolos köd borulni az ember agyára, a test egyre gyakrabban akar önállóan energiatakarékos módba kapcsolni és a szürkeállománytól elinduló impulzusok elvesznek valahol a kézhez vezető út felénél, agresszív nyelvújításnak tűnő szavakat generálva.

Na, szombaton nekem ezek mind egyszerre álltak össze – ezzel a kifogással pedig át is ugrom a reggeltől estig tartó időintervallumot (kivéve az Omlette du fromage-szindróma kialakulásának két óráját, mialatt vidám rikkancsként többszázszor mondtam mosolyogva az újságot (el)vevő embereknek, hogy “Köszönöm”).

Az esti Ghymes koncertről mindössze annyit tudnék elmondani, hogy a színpad előtt végigvonulva a muzsikaszó kellemesen simogatta az akkor még százszázalékosan funkcionális dobhártyáim – és szerintem ez jó, bár kifejezetten érzékeny dobhártyával rendelkezem, Fluor Tomi Bach-műveket megszégyenítő komplexitással összeválogatott FruityLoops-os alapjaihoz csatolt akadémiai szintű dalszövegeivel például teljesen inkompatibilisek. Vajon miért?

Ghymes után, rövid szünetet követően a mikrofon mögött nótázni kezdő Rózsi Szabó Előd göndör fürtjeit lobogtatta meg a lágy júliusi szellő, aztán Kalapács József, Homonyik Sándor, Varga Miklós, Szvorák Kati és a Role két székely menyecskéje (talán nem pont ebben a sorrendben) is kiengedte hangját az Illés Lajos emlékkoncerten. Ez volt az első olyan durranás, ahol a közönség az összes – huszonnégy – számot ismerte és énekelte.

Fapados alvóhely

A rock nagy nemzetközi térképén egyre jelentősebb hatalomként megjelenő Role-al az éjszakai afférom csupán néhány másodpercig tartott, amíg átvonultam a focipályából söröspoharak tengerévé vedlett részen. Előtte azonban a Depo öt négyzetméteres sátra alatti heringkonzerv részeként igyekeztem ilyen-olyan drumandbass ritmusra stílusosan összehangolt kéz- és lábdobigálós táncprodukciót összeállítani (az ügyesebb hím egyedeknek bizonyítottan nagyobb a tizenéves nőstényekkel való párzás esélye), miközben a fülem mellett visított a hangfal. Kettőkor „not enough minerals” és „resources depleted” feliratok kezdtek villogni a szemeim előtt, tudatva, hogy ideje egy kényelmesebb helyen vízszintesbe tenni magam.

Másfél órányi alvás után arra ébredtem, hogy csöpög a víz a homlokomra.

És vége. Vasárnap reggel van. Na jó na, délelőtt. Az eső megállíthatatlanul esik, én pedig sajnálom a sátrazókat. Nem csak az eső miatt. Az éjszaka macis kalandjaink voltak, úgyhogy azóta még biztonságosabbnak érzem a házikózást. De én már nem értem a világot, már a medvék sem a régiek. Ha [...]]]>

És vége. Vasárnap reggel van. Na jó na, délelőtt. Az eső megállíthatatlanul esik, én pedig sajnálom a sátrazókat. Nem csak az eső miatt. Az éjszaka macis kalandjaink voltak, úgyhogy azóta még biztonságosabbnak érzem a házikózást. De én már nem értem a világot, már a medvék sem a régiek. Ha engem zavar, hogy több ezer ember tolong Tusványoson, hangos és minden sátorból más zene szól, a medvét miért nem zavarja?

Medvés kalandokkal már otthon ijesztgettek. Azt mondják, 18 medvét is számoltak a tábor környékén, mások szerint 24 is van. Két évvel ezelőtt még a zuhanyzókhoz kellett somfordálni éjszaka, hogy medvét lássunk, akkor ugyanis csak az ottani szemetesek környékéhez bátorkodtak némi ennivaló reményében. Azóta azonban megbátrodtak a macik: nem kell meglátogatni őket, ők jönnek látogatóba.

Éjfél környékén a kempingházak között üldögéltünk egy tűzhely körül, amikor valaki medvével ijesztegetett. „Jó viccnek” bizonyult, de később ugyanott már én láttam meg a barna állatot. Nem volt nagy, kamasz, azt mondják róla a hozzáértőbbek. De ijedtségnek elég. Rávilágítottunk elemlámpával, hogy ne jöjjön felénk, mások azonban üldözni kezdték. Ki elemlámpával, ki fényképezőgéppel. A medve meg, ki hinné, nem az erdő felé, hanem a tábor felé kezdett futni. Lefele az ösvényen, amúgy rendes, szófogadó medve módjára. Utána az üldözők! Én kezdtem is sajnálni a Gyöngyvirág teraszán sörözőket, meg a zsíroskenyér árust, de nem volt túl sok időm a sajnálkozásra, valamitől ugyanis meggondolta magát a medve, és visszafordult az erdő irányába, pont affelé a nem égő tűzhely felé, ahol nemrég még mi ücsörögtünk. Én azonban nem vártam meg, míg közel jön, magamat védendő gyorsan egy autóba ültem.

Nem volt támadó hangulatban, békésen cammogott, majd békésen elfutott, én azonban még perceken belül is azon gondolkodtam, hogyhogy bejött ide ez a medve. Át kellett menjen a zuhanyzók környékén, több kempingház, zenét dübörögtető autó és ordibáló tusványosozó között kellett elosonjon, hogy ott jelenjen meg hat méterre tőlünk. Már a medve sem a régi?

Meg az ember sem. Alighogy felocsúdtunk a medve okozta meglepetésből, sietős léptekkel egy ifjú haladt el mellettünk: „Ti is láttátok a medvét?” Itt haladt el – bizonygattuk az érdeklődőnek, aki erre csalódottan távozott. „Csak én nem láttam?!” – tette fel a költői kérdést elmennőben, majd átugrotta a kerítést, s neki az erdőnek, hátha neki is lesz valami szerencséje.

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!

Emlékszem még a korábbi Tusványosok Ákos, Zanzibár vagy Tankcsapda koncertjeire, arra, ahogyan a tömeg a védjegy metálvilla folyamatos mutogatása melletti eszeveszett ugrálással [...]]]> Az egy négyzetméterre jutó rockerek számának drasztikus megnövekedése egyetlen dolgot jelenthet Tusványoson: örökifjú, gitárvirtuóz bandák köztudatból kikophatatlan slágereinek élő, gatyaszaggató, nyakfájlaló előadásait.

Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet!

Emlékszem még a korábbi Tusványosok Ákos, Zanzibár vagy Tankcsapda koncertjeire, arra, ahogyan a tömeg a védjegy metálvilla folyamatos mutogatása melletti eszeveszett ugrálással szinte kettészakította a földet (khm,sok pózer, Zanzibár és metálvilla…), de a péntek esti duplacsövű nagyágyú az összes eddigi szupersztár bandánál hangosabban szólt. Nem is kicsivel.

Faházunkból a koncert előtt nemsokkal még intenzív billentyűcsattogtatás hallatszott ki – készültek az aznapi előadások beszámolói –, aztán karakterek ezreinek viszonylag értelmes szöveggé formázását követően bedobtuk magunkat a nagyszínpad elé, Feró folyékony tudatmódosítótól megedződött utánozhatatlan hangjára várva – ehelyett a testtömeg-index szempontjából nem épp ideális kategóriába eső Pataky Attila és az Edda Művek jelent meg. Pletykás szájak rögtön sustorogni kezdték, hogy Ferót biztos épp egy zuhanyrózsából a fején alkalmazott dihidrogén-oxidos kúrának vetik alá (megjegyzem, hogy a későbbi Beatrice koncert alatt Nagy Ferón nyomokban sem volt észrevehető alkohol hatása), azért cserélődött fel a programfüzetben található sorrend.

A nép meglepődöttsége néhány másodperc után elpárolgott, onnan kezdve pedig a végeláthatatlan embertömeg egyetlen hullámzó masszává gyúródott össze. Az Edda kitett magáért, az első pillanattól az utolsóig lankadás nélkül nyomták le a fiúk a koncertidőt. Patakyék frenetikus előadását követően Feró is bebizonyította, hogy öreg rocker bizony nem vén rocker – igazándiból fogalmam sincs, hogy melyik tejsavtermelő produkció vonzott nagyobb népáradatot.

A zene összehozott – hátra, hasra vászonzsákba csomagolt gyerekektől kollagénhiányos öregurakig mindenkit. Hány év múlva lesz képes ezt Tusványos felülmúlni?

A tábor bensőséges, zárt közösségben az ellenőrök feltűnése rögtön „razzia”  megnevezéssel kezdett terjengeni, s ha én is így fogalmaztam volna [...]]]> Egy váratlan hatósági ellenőrzés borzolta ma itt a kedélyeket egy kissé Tusványoson, egy-két árusnak csomagolnia kellett. SPP-s ellenőrzés viszont nem volt, ami azt is jelentheti akár, hogy Băsescunak holnap nem lesz a táborban jelenése.

A tábor bensőséges, zárt közösségben az ellenőrök feltűnése rögtön „razzia”  megnevezéssel kezdett terjengeni, s ha én is így fogalmaztam volna – márminthogy Adórazzia a Tusványoson!!! (három felkiáltójellel) –, akkor biztos sokkal több kattintást kapna ez a bejegyzés. Na de most már késő bánat. A tábor sajtósa, Fazakas Imola szerint a razzia kifejezés azért túlzás, viszont az elmondható, hogy egy összehangolt hatósági ellenőrzési akció történt, amelyben a közegészségügy, a munkaügy és a pénzügy egyaránt képviseltette magát. Volt olyan árus, például az egyik, különösebb formaságok nélkül főtt kukorcát árusító néni, aki össze kellett csomagoljon, másokra bírságot szabtak ki, és olyan kereskedők is akadtak, akiknek a helyszínen nem találták rendben a papírjait, ők hétfőn az illetékes hatságnál kell jelentkezzenek helyzetük tisztázása érdekében.

Magam sem láttam sürgő-forgó titkosszolgálati alkalmazottakat, s ezen benyomásomat Imola is megerősítette, vagyis elmondta, hogy ő sem látott. Ez akár azt is jelentheti, hogy a román államelnök talán mégsem teszi tiszteletét a táborban, de azért ezt biztosra kijelenteni nem lehet, ugyanis nála ezt soha nem lehet tudni. Hivatalosan (és félhivatalosan  is – tette hozzá Imola) az a verzió él, hogy az elnök nem jön. A jelenleg érvényben lévő program szerint holnap délelőtt viszont a nagyszínpadon ott lesz Orbán Viktor, Tőkés László és Németh Zsolt, s ebben viszont per pillanat senkinek nincs oka kételkedni se hivatalosan, se félhivatalosan.

Nem mondhatnám, hogy teljes lelki nyugalommal figyeltük, amint a nap időnként kikacsintgat a méretes felhők közül, esélyesnek tűnt az előző esti időjárás forgatókönyvének megismétlődése – és azt gondolom nem meglepő, hogy a fene [...]]]> Megtépázta résztvevőink létszámát a szerda esti orkán, de a hazavándoroltak üresen maradt helyeit Mező Mihály tökéletes tömegcsalinak bizonyuló zenekara hiánytalanul betömködte.

Nem mondhatnám, hogy teljes lelki nyugalommal figyeltük, amint a nap időnként kikacsintgat a méretes felhők közül, esélyesnek tűnt az előző esti időjárás forgatókönyvének megismétlődése – és azt gondolom nem meglepő, hogy a fene sem akart egy újabb sportcsarnokos fülsértő agonizációnak részese lenni.

Magunkban elmorzsolt imáink aztán úgy tűnt meghallgattattak, este nyolc után a Magna Cum Laude rögtön az újraszínezéssel kezdte viszonylag hosszú műsorát. A lágy, közismert számok közé – dicséretükre legyen mondva – be-beszúrogattak nagy nemzetközi slágereket is, noha a jobb létre szenderült Kurt Cobain a Smells Like Teen Spirit feldolgozását hallgatva valószínűleg huncut szkepticizmussal mosolygott a másvilágról.

Két üveg jó bor benyalogatásával később Maszkura jelent meg a színpadon, hát, ha lenne Tusványoson legszimpatikusabb előadó-díj, akkor azt kétségtelenül bezsebelte volna. Nagyon tetszett, hogy az elválasztó kordon ellenére teljesen eggyé tudott válni a közönséggel, még úgy is, hogy a bulizók csupán elenyésző része ismerte a szövegeket. Ráadásul a koncert után a srác szívélyesen, fáradhatatlanul dumált és pózolt a táborlakókkal a sportcsarnok bejárata mellett (azt azért gyanítom, hogy Nagy Feró is hasonlóan közvetlen lesz a mai Beatrice koncert után).

Még csak délelőtt van, de már érezhető a mai koncertek fesztiválozókra nehezedő súlya – no de ez nem negatívan értendő. Érdemes lesz legalább egy órával a kezdés előtt gyökeret ereszteni egy minél jobb színpad előtti helyen és feltankolni szomjcsillapítóból, mert el fog szabadulni a pokol. Nagy nevek, nagy koncertek kilátásban. Szorítson mindenki, hogy ne kelljen előkerüljenek a gumicsizmák.

Durva kegyetlenséggel csapott át a – folyamatos nedűbevitel nélkül percek alatt dehidratálódó – testet kínzó fülledt hőség vízözönbe, hát, nekünk ez a folyadéktöbblet egyáltalán nem hiányzott.

Nyolckor már gyülekeztek a viharfelhők a hegyek közé szorított kisvárosban, ekkor még bíztunk benne, hogy egy kis csepergéssel elintézi [...]]]> Az ihlet könnye(bbe)n érkezik egy-két üveg után

Durva kegyetlenséggel csapott át a – folyamatos nedűbevitel nélkül percek alatt dehidratálódó – testet kínzó fülledt hőség vízözönbe, hát, nekünk ez a folyadéktöbblet egyáltalán nem hiányzott.

Nyolckor már gyülekeztek a viharfelhők a hegyek közé szorított kisvárosban, ekkor még bíztunk benne, hogy egy kis csepergéssel elintézi a Fennvaló a dorbézoló táborlakók büntetését – aztán percekkel később, az Intim Torna Illegál melegítő gyakorlata közben a súlyos felhők ránk szabadították a teljes tartalmukat. A nép, fedezéket keresve eszeveszetten rohangált a kempinghez vezető utat szempillantás alatt hömpölygő patakká változtató sártengerben, a hőmérséklet súlyos fokokat zuhant, ez nem az a kellemesen hűsítő nyári zivatarnak tűnt, amibe olyan jóérzés mezítláb, ittasan, kitárt karokkal forogni.

Üsse kő, az időjárás-változásra amúgy is számítani lehetett, új ruhákat dobtunk magunkra és az időközben megüresedett színpad fele vettük az irányt. Intim Tornáékat levezényelték az emelvényről, pedig mókás lett volna egy nyakig sáros pogózásba bekeveredni. Talán majd máskor…

Kötelező kellék

A „mostmár úgyis teljesen mindegy” fázisát akkor értük el, amikor a sörsátrak alá egy-egy műanyag kriglivel behúzódva egy heves széllökés miatt az asztalunkra zúdult az összes, ponyva tetején összegyűlt víz. Ezen még röhögtünk, aztán a második, majd harmadik alkalomra elegünk lett picit.

Shantel kezdési időpontja újra csúszott, sőt, kérdéses volt, hogy miként oldják meg a szervezők a koncertek lebonyolítását – aztán a sajtóirodában felvilágosítottak, hogy átvonulás van a sportcsarnokba, a bulik nem maradnak el.

Közel a közönséghez – a Shantel-koncert egyik pozitívuma.
Pillantsd meg a videót!

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy a csarnok minden szempontból teljesen kifogástalan pocsék akusztikája a remeknek ígérkező koncertélményt minimálisra csökkentette, és az sem tűnt jó ötletnek, hogy a zenészek nem kaptak emelvényt – a jelentősnek jóindulattal sem mondható tömeg hátsó részéig így csak néhány torz hang szivárgott el.

A balkáni hangorgia vége előtt már leléptünk, meg sem várva az Illegált, de a Shantellel szerzett élményeink alapján csak erősen illuminált állapotban lehetett volna az is élvezhető.

U.I.: Jelenleg süt a nap, de már bolondul nem bizakodunk. Pedig milyen jó lenne ma csillapítani a koncertéhségünket egy hibátlan Magna Cum Laude bulival…

Délután már számottevő mozgolódást észleltünk a tábor területén, hömpölygött a háton cipelt sátrak súlya alatt görnyedező fiatalság, megteltek a sörsátrak elé kipakolt padok, kissé olyan [...]]]> A három legkülönbözőbb stílust vonultatták fel a szervezők Tusványos nulladik napján – az pedig egyáltalán nem zavart senkit, hogy a kezdés objektív okok miatt több, mint egy órát késett.

Délután már számottevő mozgolódást észleltünk a tábor területén, hömpölygött a háton cipelt sátrak súlya alatt görnyedező fiatalság, megteltek a sörsátrak elé kipakolt padok, kissé olyan érzés volt, mintha nem is a hivatalos kezdés előtti napra, hanem a rendezvény közepébe csöppentünk volna. A pillanatok alatt fertőző hangulat követelte a tömeggel eggyé válást, azt, hogy ne csupán különleges tapasztalatok után kutató sajtósokként vegyünk részt az összejövetelen, hanem belélegezzük minden mozzanatát. Engedünk a kísértésnek, nincs is más választásunk.

Lovasi maximálisan kihasználta az erdélyi közönség rajongását

Este hétre szépszámú tömeg verődött össze a színpad előtt, ám kiderült, hogy az együtteseket szállító busz egy – tőlük független – baleset miatt jelentős ideig vesztegelni kényszerült, így csúszni fog az előzetes program. Sólyomkő festői sziklái mögött le is nyugodott a nap, amikor a földön helyet foglaló, vízzel hígított csapolt sört a kézben tartó emberáradat előtt megjelent a mindennapinak aligha mondható Kaláka, akik rövid hangolást követően kevéssel több, mint egy órás koncertet adtak.
A földön ülés kényelmét megtartva elismerő bólogatással kapcsolódott be a közönség, csak néhány, a jövő fesztiválozó generációjának számító gyerkőc ostromolta a kordont.

A három eszméletlen koncert az energia utolsó cseppjét is kisajtolta a nézőkből

A Kalákát az előzőleg csak hobbizenekarnak szánt – ám idővel jelentős tömegeket megmozgató – Kiscsillag követte, Lovasi Andrással főszerepben. Nulladik napon ekkora tömeget valószínűleg még nem látott senki Tusványoson, a színpad előtti védőfaltól majdnem a focipálya végéig skandálta a tömeg a legnépszerűbb szerzeményeket, szinte őrjöngve, vadul bulizva a be-betolt keményebb riffek alatt.

Lovasiék után kézenfekvő lett volna, hogy a tömeg a maradék lábban maradt erővel elvánszorog a sátortáborig, de a pityókás nép nem tántorított a színpad elől – az első női Budapest Bár vokál után rögtön meg is értettem, hogy miért. A szív már a sportcsarnok melletti sátras buliba húzott, de a harmonikaszótól egyszerűen földbe gyökerezett a láb, a hegedű hangjától kilengett a test, a perkúciós hangszerektől pedig beindult valami kontrollálhatatlan testmozgás. Azóta sem értem, hogy miképp sikerült vidám csárdással a pódium előtt tartaniuk.

Buliarcok akcióban. Mashup-ra vezetett elektroőrület jellemezte a koncert utáni éjszakát

Végül, jóval éjfél után visszakerültünk a szállásadó házunkhoz, ám alvásra minimális esély sem volt… De erről majd a következő bejegyzésben.